Újabb egy napos silólátogatáson vettem részt múlt héten, szerencsére kimaradtam egy napot az irodából, de kb. úgy tűnt, hogy 2x olyan gyorsan repült a hét, mint szokott. Már hiányzott nagyon a kiruccanás, legutóbb 4 hete utaztam a ‘country’ba.

Egyik férfi kollégám a gabona minőségének ellenőrzéséért felelős, most pl. a repce minőségellenőrzését kellett elvégezni, ő meg segítségül hívott engem és egy másik kollegánkat.  Tehát 3 fős csapat, Richie, Scott és én. Scottal jóban vagyok, rendszeres hülyülős es social clubos pajtásom. Így az előttünk álló naptól nem féltem, hogy unalmas lesz.

Korai indulás Perthből, kb. 3 órás út Yardingba, légvonalban tök egyenesen kéne csak menni, de az autóút picit kanyargós volt. Kint 30 fok, a kocsiban jóval hűvösebb, tehát pulcsi maradt rajtam. Csendes útitárs voltam, azt hiszem az álommanót rossz helyre küldte vmelyik álmatlanságban szenvedő kisgyerek anyukaja, én egyszerűen nem bírtam 5 percnél tovább ébren lenni. De ez csak a kocsiban volt így.

A munkát baromira élveztem. Ha emlékeztetek még a narrakinos képekre, ahol azokat a 20 méter magas silókat fényképeztem tele gabonával, akkor most képzeljétek el ugyan azt, csak repcével. A repcéből olajat készítenek, maga a repce egy gombostűfej méretű fekete szemcse. Nekiindultunk a repcehegynek mezítláb, fel kellett mászni egészen a tetejére, és onnan egyre lefelé haladva mérni a felszíni, majd az 1, 2 és 3 méter mélyben levő gabona hőmérsékletét. Egy nagyon egyszerű mérőeszközt használtunk erre, én adminisztráltam az adatokat és az összes mélységből felszínre húzott repcéből kis mintát vettem és megtöltöttem egy zacskót. Az egyik cél az volt, hogy összehasonlítsuk, hol volt nagyon meleg és hol hideg. Azt hiszem, ha túl meleg, az nem igazán jó. Volt még egy feladat, a szemek belsejét ellenőrizni. Van egy speciális vonalzó, amiben repceszem nagyságú gödröcskék vannak kialakítva. Oda kell beilleszteni a szemeket, majd leragasztani egy szalaggal. A szalagot lehúzni, a ragacs miatt az alján marad a repce és ráragasztani egy másik átlátszó vonalzóra, úgy, hogy a repce alul legyen. Egy görgős fejjel átmenni párszor a szalagon, olyan erősen, hogy összetörjenek a szemek. Aztán megfordítani a vonalzót, hogy lássuk a végeredményt: milyen színű az összetört repce. Sárga színű, csak az nem mindegy, hogy világos, avagy sötét. A fekete belsejű szemek rosszak, ezeket nem szabad felhasználni az olaj gyártása során.

Nagyon érdekes és izgalmas volt egyébként ezt látni és csinálni, szóval nagyon élveztem az irodán kívüli jóval hasznosabb napot!