Szombat este hivatalosak voltunk 2 nagyszerűnek ígérkező házibuliba. Az egyik az én ismerőmnél volt, a másikat nem tudtuk, h kinél lesz, de a közös magyar ismerősünk, Bálint hívott oda. Mivel egyiket se akartuk kihagyni, megbeszéltük, hogy elmegyünk mindkettőre. Miért is ne, végülis már megtehetjük a csodajárgányunkkal!
Először Lindsay (Andrew barátja) szülinapi „bulijára” mentünk. Azt mondták, 4-től kezdve bármikor mehetünk. Hát mi odaértünk fél 7-re, totál csend volt a házban, mi voltunk az első vendégek... Mindennek megvan az előnye, ennek az volt, hogy jól el tudtunk beszélgetni 4-esben, mert természetesen L. vőlegénye, Shane is ott volt. Shane-t 7 éve ismertem meg, amikor Andrew-val európai körúton voltak, és a Budapesten töltött pár napot nálunk töltötték, nálunk aludtak, mi kalauzoltuk őket a városban. Még egy kis kitérő, hogy érthetőbb legyen: Andrew nagyszülei ’50-ben menekültek ki Ausztráliába és az ő rokonaik valahol Veszprem környékén élnek, ezért szoktak néha „haza”látogatni. Back to the present... a másodiknak érkező vendégek S. szülei voltak. Itt már éreztük, hogy ez nem az a buli lesz, amire mi gondoltunk. Andrew is beesett később, aztán finomat vacsoráztunk, de innentől kezdve filmszakadás volt. Amikor 4-nél több ausztrál, sörrel a kezében elkezd sztorizni, az a nyelvezet már egyszerűen érthetetlen a számunkra. Tuti még rá is tesznek egy lapáttal, és még ozisabb angollal adják elő magukat. Így az utolsó 2 órát már nem igazán élveztük, sőt, nagyon zavaró volt, hangosan röhögnek a régi történeteiken, mi meg azt se tudjuk hova forduljunk, hogy ne vegyék észre, hogy összeráncolt szemöldökkel, kihegyezett füllel ülünk, és nem csak azért zabáljuk tele magunkat, mert isteni a kaja, hanem, mert meg akarjuk úszni, hogy a mi véleményünket is kikérjék...
Amikor ott tartottunk, hogy nem bírjuk tovább idegekkel, el akartunk indulni második ’party’helyünkre, de kiderült, hogy Bálinték onnan már eljöttek, mert, ahogy ő mondta: ’tele volt szar arcokkal’.
Hazakocsikáztunk 10-kor és ennyi volt a szombat esti láz.