Még adósotok vagyok egy hosszú hétvégi beszámolóval, aminek a képeit már rég feltöltöttem a picasara.
Március 1-je munkszüneti nap volt, itt ekkor tartják a munka ünnepét. Elég jó kis programot találtunk ki magunknak B-vel. Szombat reggel elindultunk a farm felé, amit már egyszer útbaejtettünk, amikor 4 napos túrán voltunk délen. (Én ugye már voltam jópárszor a farmon, de B. még csak 1x átutazóban) Elég hosszúnak tűnt a 3 órás út már csak így elméletben is, úh tettünk kitérőt ebéd gyanánt: jó zsíros fish & chips. Megálltunk még Margaret River egyik legkedveltebb szörfparadicsomában, nem bírtuk a hőséget!
Na, azért mi nem álltunk surfdeszkára, mivel nincs, meg hát ahhoz nem itt kéne gyakorolni. De a víz az eszméletlen gyönyörű volt és kristálytiszta. Én a biztonság kedvéért mindig úszószemüvegben megyek a vízbe, hogy jó hülyén nézzek ki, meg hogy lássam a halakat. Ez a partszakasz ráadásul sziklás volt, és ott még szebb az élővilág.
A farmon töltött 3 napunkat végig strandoltuk, minden nap másikhoz autóztunk el és az az érdekes, hogy csak pár kilóméterre vannak egymástól, mégis olyan különbözőek. Az idő is kedvezett, annak ellenére, hogy délen voltunk, ahol mindig kb 10 fokkal hűvösebb a levegő, most ott is 33 fok körül volt. Hogy ne ázzon annyira ki a bőrünk, 3. nap elmentünk biciklizni. Én megelégedtem volna egy rövid távval is, de kitűztük célul a legközelebbi folyót, ami kocsival tök közelinek tűnt. Aha. Hát bicajjal kicsit messzebb volt és amit autóval észre se veszünk, hogy emelkedő, lejtő, emelkedő, lejtő hatszázszor, azt szintén a két kerekűn összeszorított fogakkal bírkóztuk le. Végülis büszkén tértünk haza, 26 km-t tekertünk le hegyen-völgyön át a 30 fokban!
Nem csak mi vendégeskedtünk Imrééknél, hanem Klárika néni, Imre bátyja, és felesége is ott pihente ki fáradalmait. Most kiváló alkalom volt arra, hogy mélyebben elbeszélgessünk velük, és nagyon jófejeknek bizonyultak. Vidámak voltak és elég beszédes kedvűek, úh angoloztunk keményen. Balázs találkozott élete legnagyobb élő pókjával, aminek lábhossza kb. 10 cm, teste....el tudjátok képzelni ugye? Attila (Imre bátyja) mosolyogva söpörte le kezével jó éjszakát kívánva neki. Persze, ne is öld meg, hátha visszatér az ágyunkba... Na, hát hál istennek nem kellett vele aludnunk, de azért nem volt jó érzés ebben a tudatban bedugni a lábat a takaró alá.
Nem gondoltuk volna, hogy látunk még érdekesebbet és szebbet azoknál, amiket eddig láttunk, meg össze se lehet igazából hasonlítani a kirándulásokkal, de az biztos, hogy tökéletes harmóniában töltöttük a 3 napot. Se telefon, se internet, csak a természet gyönyöre és mi :)