Szombaton teletankoltuk Károlyt, a hímzett sárkány-üléshuzatos autónkat és nekivágtunk az északra vezető autópályának. Útitársunk, Natasha volt, akit 4 napja sikerült leszólítanom egy sörözőben. Egy Couch Surfinges találkozó volt meghirdetve, de nem ismertem senkit és senki nem tűnt olyan szimpatikusnak, mint ez a 26 éves afrikai leányzó, így odamentem hozzá beszélgetni. Abszolut nem nézett hülyének, sőt, 2 órás vidám beszélgetés és humorizálás követte e bátor cselekedetemet, ezért úgy gondoltuk, bővítjük szerény kettes társaságunkat a nagy dumás lányéval. Jól tettük, mert a 300 km-es odautat végigcsiripelte az angol anyanyelvével és hadaró beszédtempójával, úgyhogy nem lazsálhattunk, figyelni kellett rá végig.

Lancelin városa 130 km-re fekszik Perthtől, ami több, mint 2 órás autóút, mert az eleve egy sávos erdő / mező / puszta / sivatag közepén vezető autópályán a maximálisan megengedett sebesség 110 km/h. Mondjuk Károllyal amúgy se érdemes ujjat húzni, mert a végén cserben hagy 'in the middle of the nowhere'. Itt nincs semmilyen érdekesség, se látványosság, de ami miatt elmentünk ide, az az idei szörfverseny volt. Végülis az sem volt egy nagy élmény, csak megnéztük, hogy indul el kb 200 szörfös a startvonaltól. A másik dolog, ami minket érdekelt, hogy a homokdűnéknél lehet motort és quadot bérlni egy órára, arra befizettünk volna, mert tapasztalatból mondom, jó élmény ( 3 éve tesóm meglátogatásánál jártunk itt), de sajnos azzal kellett szembesülnünk, hogy bezárták a bótot, mert valaki bunkó ellopott pár "filléres" eszközt. Sebaj, volt c terv is aznapra, a híres nevezetes Pinnacles meglátogatása. Ez egy csúcsos formájú mészkősivatag, ami 1 percig csodálatos, 5 percig fotózni való, 15 percig nem rossz, mehetünk...

Napnyugtatok megálltunk egy fincsi fishburgerre a benzinkútnál, annál az egynél, amit 200 km-es körzetben találtunk :) Több, mint 500 km-t vezetett le B., én azt mondom, mindenképp megérte a táj miatt. De, ahogy az ozik mondják: it's a bloody long way!