A kárpótlásra nem kellett sokat várni. Vasárnap vízisíelni hívtak meg Jeremyék. Nekik van hajójuk, boardjuk, gumicsónakjuk (keksz), nekünk meg van időnk J

Elég méretes jachttal találtuk szembe magunkat, és ez itt átlagos, mert az övéken kívül még kb. 20 hajót eresztettek be a vízbe meg 10 jetskit. A víz adott volt: Swan River. A parton heverésztünk délelőtt, mert várni kellett a vízi sport kipróbálására. Akkor érthető, ugye, hogy a jachtjukra kötött dróttal húztak a gumicsónakot meg a wakeboardod?! Nem csak mi voltunk jelen, hanem Jeremy családja, barátnőjének a családja, meg mindenkinek a párja, szóval voltunk páran. J-ek wakeboardoztak, mi B-vel a gumicsónakot, vagy, ahogy ok hívják, kekszet próbáltuk ki. Én mar láttam előre, hogy én nem az én sportom, de muszáj voltam kipróbálni, jobb, ha magamtól szállok be, mintha löknek... 20-25 km/h sebességgel húztak minket, eleve fújt a szél, plusz még a hajó is méteres hullámokat hagyott maga után, na, ezeket huppantunk nagyokat, miközben levegőért kapkodtam, mert mindig felfröcskölődött a szemembe, fülembe, arcomba a nem enyhén sós víz. Alkalmazhattunk volna kézjeleket a sofor mellett ülő navigátor fele, aki a mi testi épségünket figyeli, de annyira kellett kapaszkodni, hogy ki ne essek, vagy, hogy az egyik hullámról való leesésnél, ne törjem ki a nyakam, hogy képtelen voltam elengedni és bemutatni a konyec jelet, hogy álljanak már meg végre vagy legalább lassítsanak. Nem volt azért annyira rossz élmény, voltak szakaszok, amiket élveztem, de akkor lett volna tökéletes, ha mindenféle védőfelszerelést hordok. Pl amikor kiszálltam, iszonyatosan égett a fenekem és láttam, hogy a gumi teljesen kidörzsölte a könyökömet is. Nem véletlenül hordanak sortot a lányok.. nekem is az kell legközelebb, hogy ne dörzsölődjön ki a popóm. A könyököm azóta is nagyon rosszul fest. Igaz, csak 1 cm átmérőjű a seb, de nem nagyon tud begyógyulni, mert ahányszor kinyújtom-behajlítom, mindig felszakad a legfelső gyógyulandó bőrréteg. Fájdalmas. Talán túlélem.