A szombat esti fergeteges traccs parti csak a képzeletemben élt. Picit fáradtan, de jókedvűen érkeztünk a Belga Sörözőbe. Csak azt felejtettem el, hogy megnézzem a szervező srác profilját és fényképét, mert nem tudtam, hogy néz ki. 15 asztal foglalt volt, mindenhol vidáman kacarászó fiatalok. Na, most honnan tudnám, melyik Superyami. Aztán észrevettem egy egyedül ücsörgő, rettentően izzadó, szemüveges, fényes fejű, fekete Couch Surfinges pólós fiút. Hohóó, megvan. Magabiztosan odamentem hozzá és leszólítottam: "Antoine?" "Yes" "Hi, nice to meet you." Annyira nem volt nice to meet you, mert ez a mondatom volt az egyetlen es utolso, ami aznap este az ő társaságában elhagyta a számat. Ezt az Antoine gyereket nagyon kifogtuk. Leültünk, kértünk egy italt, hál' Istennek csak egyet, és nem többet előre, mert akkor annak hamar berúgas lett volna az eredmenye, hogy minél előbb iszkolhassunk előle.

Több sebből is vérzett a szemelyisége. Amiről nem tehet, hogy még 23 fokos, szeles időben is izzad, mint a ló, és természetesen én ültem széliránnyal szemben, ugyhogy volt mit beszippantanom. Amiről viszont tehet, az a .... nem is tudom hogy fejezzem ki magam. Ilyen emberrel még nem találkoztam. Nem az, hogy sokat beszél, egyszerűen nem vesz levegőt és beszél, sört iszik és közben beszél. A kérdő mondatot nem ismeri, ebből fakadóan ki lehet találni, hogy csak mesélt. Magárol. Ami az első 5 percben még jó. Saját életéről dicsekedett, a munkájáról, hogy mekkor jani, mennyi mindent elért, és nem érdekli semmi, most körbe utazza a világot egyedül. Merthogy nincs partnere. Jéééé. Háromnegyed óra alatt egy kérdést intézett felém. Amikor elkezdtem válaszolni az én saját kis csiga tempomban, észre vettem, hogy stíröl egy járókelőt. Abba hagytam a mondatot a felenél, de nem vette eszre. Majd mikor realizálta, hogy csönd van, pánik szerűen elkezdett beszélni. Már megint. Ezek után hörpintettem le az utolsó cseppet a poharamban és szóltam B-nek, hogy ugye készen áll a hazaútra. Abszolút készen állt.