Már 3 hete volt, amikor kivettem pár nap szabit és apukámmal, Balázzsal elutaztunk Kalgoorlie-ba. Többen is ajánlották ennek a városnak a felkeresését, na nem azért, mert olyan nagy, vagy izgalmas, hanem mert itt van Ausztrália legnagyobb nyitott aranybányája.

Az út valami szörnyű volt! "Csak" 604 km nyíl egyenes út, a táj unalmas: száraz fák, vörös homok, a nap perzselő, az aszfalt olvadt, a legyek tapadnak az emberre, amikor megáll, hogy kinyújtózkodjon, stb. De lehet, hogy mindez csak azért volt ilyen szörnyű, mert a légkondit nem használhattuk! Egyszer megpróbáltuk, de fél óra múlva jelzett Károly sipákoló szája, hogy a hűtővíz igencsak közeledik a 90 fok eléréséhez. Oh. Na, akkor le az ablak, be a forró szél és kész is volt a szauna.

Ez már eleve nagy élmény volt, de az még nagyobb, hogy az ország közepe felé haladva, a levegő hőmérséklete elérte a 45 fokot! Huuuu, na, aaaaz aztán a meleg. Szállásunk egy youth hostel volt, tök normális kinézetű épület, tiszta, takaros, a szobánk és a folyosón levő zuhanyzó kifogásolhatatlan. A nép az vegyes, a legtöbb lakó a környéken dolgozik, mégis ott szállnak meg, mert vándorolnak az országban, és hamarosabb tovább állnak.

3 napot szántunk erre az útra a kocsikázással együtt. Bőven elég volt az egy teljes és két fél nap Kalgoorlie-ban. Én nem tom hol volt az a 28 ezer lakos, aki mind ide van bejelentve, én azt tudom mondani, hogy találkoztunk körülbelül 40-nel, ha beleszámolom a vasárnapi "népünnepélyt" is. Mint egy szellemváros. Az egyetlen érdekes dolog, az, mint már említettem, a bánya volt. 1 nap 3x is kimentünk ide, reggel, délben, amikor azt hittük szemtanúi lehetünk egy robbantásnak, de félre tájékoztattak minket, és este, naplementekor.

Az aranybánya, vagy más néven Kalgoorlie Super Pit egy nyitott bánya, külszíni fejtést végeznek a nap 24 órájában. Megdöbbentő, hogy ma már nem csákánnyal és ásóval törik a földet, majd rakják be a kődarabokat a talicsikába, hanem akkora eszközökkel dolgoznak, mint egy családi ház! :) Heti 3-4x robbantanak azokon a területeken, ahol "kiszimatolták" az aranyat, emellett óriási markológépekkel dolgoznak és olyan méretű traktorokkal hordják fel a kő- és szikladarabokat, aminek 2 méteres átmérőjű kereke van. Hihetetlen mekkora barmokat vezetnek, a legtöbb sofőr NŐ!

1893-ban fedezte fel egy szegény ember, hogy a föld, amin áll, aranyban gazdag. Stb., stb., ez most nem történelem óra. A Super Pit méretéről: több, mint 4 km hosszú, 1,5 km széles és több, mint 500 méter mély! X ezer ember dolgozik itt a hét minden napjának 24 órájában. A masszív traktorok maximális sebessége 20 km/h, terhelőképessége brutális, 225 tonnányi követ bír hordozni. A felhordott kődarabokat vmilyen modern techológiai géppel átvizsgálják, és ha találnak benne egy bizonyos százalék feletti mértékű aranyat, akkor szétzúzzák és kivszik az aranyat, ha nem, megy a hulladékhalomba.

A városka nevezetességéről még annyit, hogy gomba számra építettek bordélyházakat, amik ma is léteznek, működnek, még idegenvezetést is tartanak, amit mi kihagytunk, bár gyanítom, a 2 férfi élvezte volna. Majd legközelebb ;)