Péntek este végre össze tudtuk hozni a magyar barátokkal a 4-es találkozót. Egyedül B. volt az, akihez nem kellett alkalmazkodni, mert neki tengernyi szabadideje van. Tulajdonképpen ez a nap az evésről szólt. 2 munkatársamnak születésnapja volt, amit megünnepeltük "Morning Tee"-vel, azaz  hússal töltött álompitékkel, és olyan egyéb finomságokkal, mint halálos csokitorta, gyümölcssaláta vaníliafagylalttal, stb. Az esti vendégségben 3 fogásos vacsora volt, az ízelelő bimbóim teljesen begerjedtek a humusz előételre, nem igazán bírtam vele leállni, de 5 perc múlva jött a háziasszony különleges szaktudása alapján elkészített csirkéje, az est fénypontja pedig a desszert volt. Ezt már nem vesézem ki, iszonyatosan finom volt. A 2 fiú végre jól el tudott ökörködni egymással, Bálint már 1 éve él kint, azóta nem talált magának normális és jófej havert, akivel akár angolul, akár magyarul jót lehetne poénkodni. B. erre teljesen megfelelő partner volt. Egy gyors sprint a vonathoz, ami kivételesen eltért a menetidő szerinti kiírástól, és megviccelt minket az 1 perccel korábban érkezéssel. De elértük!!

A hónap utolsó pénteke lévén megengedett, hogy farmerba menjünk dolgozni. Itt nagy divat a jótékonykodás, a cégen belül is van pár karitatív csoport, bár már fene se tudja megjegyezni, hogy kinek, miért, mikor kell egy perselybe beledobni egy kis aprót, minden esetre a Jeans Friday csak úgy jöhetett létre a cégnél, ha minden laza ruhát viselő dolgozó adományoz pár dolcsit a ki tudja kinek-hova. Megjegyzem, az előző CEO, aki mellesleg A. faterja volt megtiltotta a farmer viselését, azzal indokolva, hogy a menedzserek pénteken is tárgyalnak, találkoznak ügyféllel, nekik akkor is ki kell öltözni. És ha már ők szívnak, szívjon mindenki...