Szombat estére áthívtam pár vendéget vacsorára. Az időpont nem volt a legmegfelelőbb, de ezt előre nem tudtuk. B-t behívták egy állásinterjúra az egyik legnagyobb élelmiszerlánchoz. És tudjátok, a szombati tömegközlekedés nem a legkorrektebb, úh szegénynek 2 órával korábban el kellett indulnia a 15 km-re levő városba. A munkakör, amire jelentkezett, éjjeli árufeltöltő, amit általában otthon olyan ember vállal, aki kiegészítő pénzt akar keresni, vagy olyan, aki sík hülye. Itt nagyon komolyan megfontolják, hogy kit alkalmazzanak. A megfelelő alkalmazott kiválasztását egy monoton tűrő teszt megírásával és egy pár szituációs játékkal kezdték. Nem mondhatni, hogy gondot okozott bármely feladat elvégzése B-nak, aki nemrég még beszerzői menedzserként dolgozott otthon a fosanban. A második rosta az önéletrajzban leírt kontaktszemélyek felhívása lesz, közölte a toborzónő a lelkes jelentkezőknek. Ezután jön a döntés és a következő hét elején a válasz. Kiváncsian várjuk...
Visszakanyarodva a vacsorához, egyedül kellett mennem bevásárolni, majd szép sorjában elkezdeni a kaják előkészítését. A desszerttel kezdtem. Már az fél órát tartott, mire találtam a konyhában egy megfelelő eszközt, ami helyettesíti a botmixert és amiben össze tudok turmixolni pár friss, a szomszéd által udvarunkba dobott citromot egy pohár joghurttal. Jó, végre sikerült találni egyet, kitisztítani és beüzemeltetni. A joghurtot ráöntöttem babapiskótára és betettem a hűtőbe. Főételnek rántott husit gondoltam krumplipürével, ecetes paradicsom- és tejfölös-ecetes uborkasalátával. Már a salátákat és a krumplit is megcsináltam mire hazaért drága uram, aki szerencsére a hús felvágásában és klopfolásában segédkezett. Panírozás, és véééégre csak lazítás.
A vendégek pedig: Jeremy, A. unokatestvére, ő is ott dolgozik, ahol én, jóban vagyunk. J. barátnője, meg egy német barátja és annak magyar barátnője, akik szintén egész újak Ausztráliában. Na, szal 6 emberre főztem. Még életemben nem készítettem csak saját magam segítség nélkül kaját. A kerti sütögetéseket nem számoltam ide. Tudom, nem vmi nagy wasistdas rántott húst csinálni meg pürét, de a salátákkal vigyázni kellett,hogy ne legyen túl ecetes vagy túl édes meg egyátalán!!!
Hál istennek ízlett mindenkinek a főétel, Jeremy már rég rá volt izgulva a rántott husira, ők itt nem esznek ilyet. A desszert néhány vendégnek savanykás volt, én imádtam, de aki megette a tál másik felét, az a német srác volt. Udvariasan mindig csak kanálnyi adagot szedett a tányérjára, de ezt megismételte 5x és már el is fogyott a desszert! Örültem nagyon a sikeresnek számított vendégváró finomságoknak.
