2010. május 20-25: Sydney-i élmények
Kedd: Hétfő éjjel 1-kor indult a repülő, 4 órás volt az út, de az időeltolódás miatt reggel 7-kor landoltunk. A repüléssel semmi gond nem volt, éppen csak annyi, hogy a fapados járat kicsit kényelmetlen ülésekkel rendelkezik, amiben összesen kb 20 percet tudtunk aludni, amúgy meg csak máltunk össze-vissza. Nagyon fáradtak és álmosak voltunk, úh kínzásnak éreztük, hogy nem tudunk aludni. A lényeg, hogy megérkeztünk. Sydney-ben nagyon jól ki van építve a vonathálózat, úh mi is kettőt léptünk és már szálltunk is fel egy
vonatra, ami elvitt a belvárosba, itt találkoztunk Eszterrel. Jó volt újra látni, semmit nem változott... Kis cseverészés, térképcsere, lakáskulcs-csere, magyarázás, és már ott is hagyott minket, mert kezdődött az egyetemi órája. Mi hazakompoztunk-buszoztunk, kicsit kavarogtunk, mert nem emlékeztünk melyik házban is lakik, de végül sikeresen megtalátluk az apartmant, felmásztunk a harmadikra és végre ledőltünk. Itt sem sikerült vmi jól aludni, mert egy kb 20 éves kanapé rugós matracán volt számunkra hely, ami nem éppen a kényelmes kategóriába tartozik.
A délutánunkat arra szántuk, hogy elmentünk egy fotós boltba fényképezőgépet venni. Már meg volt rendelve, tudták, hogy megyünk, minden rendben volt és örültünk mindaddig, amíg ki nem kellett fizetni. Persze nem azzal volt gondunk, hogy pénzt kérnek érte, hanem
az, hogy hogy fizessük ki. Arra ugyanis elfelejtettünk gondolni, hogy a kártyás fizetés limitálva van. Tehát ez a próbálkozás megbukott. Na, mi tévők legyünk, mert visszajönni már nincs kedvnk (nagyon messze volt a lakástól). Felajánlották, hogy intézzük átutalással, amit rögtön meg tudunk csinálni, mert a rendelkezésünkre bocsátottak egy számítógépet. Következő bukta: banki átutalás megtagadva - szintén limitálva van az összeg. Nagyszerű. Aztán eszünkbe jutott, hogy online meg lehet változtatni a limitet, ami ráadásul egyből életbe lép, szóval itt volt a megoldás. Párszor azért leizzadtunk gondolkodás és sikertelen tranzakciók közben, de az eladónő olyan kedves és nyugott volt, ilyet se sokx látni otthon.
Szerda: a CBD (Central Business District) körbejárásával töltöttük a napunkat, sétálgattunk a felhőkarcolók alatt. Hú, iszonyat magasaak ám!! Aztán felültünk egy monorailre, az is nagyon bejött! A város felett 5 méterrel építették ki a pályáját, még egyszer egy házba is bement. Élmény... Elmentünk egy tengerészeti múzeumba, ahol maga a kiállítás nem volt nagy szám, de bemehettünk egy tengeralattjáróba, meg egy hadi hajó belsejébe és betekintést nyerhettünk, milyen körülmények között élt a hajókban a legénység. Ez is lenyűgöző volt. Este Eszterrel Hyde parki és botanikus kerti séta, annyi repülő róka keringett a fejünk fölött!! Félelmetes volt!
Csütörtök: Blue Mountains - Kék hegység
Sydney-től 2 óra alatt el lehet vonatozni a Blue M-ba, ami egy itt nagy attrakciónak számít, hiszen Ausztrália nem nagyon jeleskedik hegyekben. Gyönyörű útvonalon utaztunk végig, és tény, hogy maga a hegység is nagyon szép, de láttam már ennél lélegzetelállítóbbat. A nevét onnan kapta, hogy az itt élő eukaliptusz fákból párolgó olaj messziről kékké színezi a levegőt. Így úgy látszik, hogy maga a hegy kék. Eukaliptusz-levelet nyammogó koalákat nem láttunk, mert nem szeretik a túristákat, ők inkább csendesebb helyen húzódnak meg. A hegységben több gyalogtút van kiépítve, ami elvezet rengeteg forráshoz, hosszú vízesésekhez, barlangokhoz, de a kényelmesebbek
kedvéért kiépítettek 3 utasszállító eszközt, amire csak rá kell szállni és szájat tátni, hogy milyen magasan vagyunk és mellesleg jaj de szép a táj. Persze mi is igénybe vettük mindhárom eszközt, de csak azért, mert így lehetett átjutni az egyik hegyről a másikra.
Ezek egyébként úgy néznek ki, mint a sílift / kabin, annyi a különbség, hogy itt 1 nagyobb kabin van, amibe kb 20 ember elfér és csak 100-200 méteres távon közlekedik.
Ennek a napnak amúgy az volt érdekessége, hogy a sokat kellett utazni, és legalább 10x átszállni, mi meg olyan tehetségesek voltunk, hogy majdnem mindent lekéstünk, úh ment néha a durcizás, hogy miért nem indultunk el előbb, vagy miért nem néztünk utána, hogy.... mindegy. Tényleg szép nap volt, időjárásilag és látványilag is.
Péntek: ma ismét a városban flangáltunk, kipróbáltuk a JET boatot - kb. olyan, mint a Jetski, hullámokra megy rá a kis hajó kb 80 km/h-val és a hullám előtt megáll, hogy jól ránk fröcsizze a vizet. Mivel minden nap eszem legalább 2 gyümölcsöt az egészséges életmód megőrzése érdekében, ma is vittem egy narancsot és ezúttal egy éles kést is, amivel meg tudom pucolni. Hát úgy jártam, hogy miután 2x éles vágást éreztem a bal karomon, illetve tenyeremen, megnéztem, mi lehet ezzel a hülye hátizsákkal, miért érzek szúrást már másodszorra. Megtaláltam a kiálló kést a táskámból, ami a sérüléseket okozta... Gratuláltam magamnak, hogy ügyesen tudok kést csomagolni...
Szombat: az idő pont ma kezdett borússá válni, szerencsénk volt a többi napon. Mivel délután indult a repülőnk a következő állomásra, nem nagyon volt több időnk, mint lesétálni az óceánhoz és felmenni a kilátóba. Megérte a sok gyaloglás, tényleg szép volt a látvány.
Tapasztalat: mindenki brutál kedves, a buszsofőr, a kisbolti eladó, aki átküld a nagyobb áruházba, hogy ott nagyobb a választék és olcsóbb a termék, mint nála, a jegyeladó, aki hosszasan magyaráz, mit-hol-merre találunk
