Pár hete kaptam egy laptopot a munkahelyen, mert addig mindig ahhoz az asztalhoz és számítógéphez ültem, ahol hiányzott egy kolléga. Amikor végre tudtak nekem szerezni egy laptopot, akkor még mindig nem volt asztalom, de nem panaszkodtam, ahol találtam egy üres kis sarkot, oda lehuppantam. 2 hete megtörtént a csoda és kaptam asztalt is! Oké, tényleg fullon van az iroda, mindenki épphogy le tud ülni, abszolut nem volt helye egy új négylábúnak, de rájöttünk egy olyan megoldásra, hogy ha lepakoljuk a 8 dobozt a sarokban lévő asztalról, akkor én tudnék oda ülni. Lerajzoltam, hogy milyen szép kilátást élvezhetek, ha felnézek a számítógépről és hogy hány kollégával tudom tartani nap, mint nap a szemkontaktust.
Sajnos most megint megcsömörlöttem munka ügyben. Nem mintha lappangás lenne, de aki munkát akar adni, az is csak 2 nap múlva tudja elmagyarázni, hogy mit-hogy-merre-mikor szeretne tőlem, mert annyi dóga van. Ezért kicsit többet használom a netet, de nagyon fel tud bosszantani, hogy nem csak az internet iszonyat lassú, hanem az egész gép. Mintha haldokolna. Bárhol mozgok, bármilyen munkalapot nyitok meg, Outlookot, Excelt, kb 10 mp-et kell várni, h egyik táblázatból átmenjen a másikba, ésatöbbi. Igaz, h ráérek, és a munkáimnak nincs olyan sürgős határidejük, de sajnos nem úgy születtem, hogy kötelekből voltak az idegeim és ezt azóta se tudtam kifejleszteni. Néha úgy látom, még egy ránc kijött az arcomon meg még egy hajszálam kezdett el őszülni.
Van egy feladatom, amihez egy internetes ausztrál útvonaltervezőt használok, ami annyira szarul működik és mindig utolsó kattintásnál lefagy, hogy akkor mindig káromkodok egyet magyarul, dobbantok a lábammal és elvörösödik a fejem mérgemben. Aztán muszáj nekidurálnom magamat mégegyszer.
Itt a jóidő, kellemes árnyékos park van az irodával szemben, tökéletes arra, hogy akár a fűbe, akár a padra leüljek és kikapcsolódjak. Ma olyannyira kikapcsolódtam, hogy kerestem egy padot, lefeküdtem, fejem alá raktam a könyvemet, és szundítottam 10 percet. Senkit sem izgat, hogy ki mit csinál, a lényeg az, hogy a munka el legyen végezve.
Az utolsó bekezdést a fejedelmi vacsoránk megosztására hagytam. B. segédletével olyan hagymalevest főztem, hogy B. agyon dícsért és felajánlotta, hogy bármit megtesz ezek után, amit kérek. Még nem kívántam semmit, jól át kell gondolni, ha már nyílt előttem ez a lehetőség.
