Kicsik. Gyorsak. Szemtelenek. Nagyon szemtelenek.

A repülő rovarok az itteni éghajlati viszonyok között az év nagyobb részében, októbertől júniusig, jelenlétükkel igencsak megnehezítik életünket. Mivel fény- és melegkedvelők, nem éri őket kellemetlen hatás, boldogan repdesnek emberről emberre. A ruha, vagy fedetlen végtagok hidegen hagyják a legyeket, kedvenc helyük a fej. Ugyan azt csinálják, mintha az állat fejére szállnának. Keresik a nedves helyeket, mint a szem csücske, száj, orr. Az ausztrálok nem azt mondják, hogy ne tátsd a szádat, mert belerepül egy sült galamb, hanem azt, hogy belerepül vagy százerer légy. És igazuk van. Tényleg belerepül. Hiába legyezed el, átmegy a füledre, aztán a szemedhez, a napszemüvegre telepszik, vagy a szemüveg alatt bekúszik a szem felé. Isssszonat idegesítő! És egy kéznek mindig szabadnak kell lennie, bármit csinálsz. De vicces nézni a vonatra váró embereket. Mintha integetnének egymásnak.