Hétfőn ismét részt vettem egy napos túrán a közeli "silóvárosban". 3 helyre is elutaztunk kisbusszal, mert most nagyobb társasággal mentem, akik nagyjából jófejek voltak, de már baromira untam az utazást, körülnézést. Nem tudnak már újat mutatni, abszolut felkészült vagyok. :)

Tegnapom fénypontja az esti box edzés volt. Új hobbi, még nem döntöttem el, hogy az edzőtermi joggolás helyett, vagy mellett fogom űzni, de járni fogok az biztos, tökre tetszett!

Hétvégén elég fura idő van. Mindkét nap szeles, esős, néha napos. Ez okozza a fejfájásomat nem pedig a szombat esti buli. Elmentem egy pubba este 6-kor. A hely (kiülős) már majdnem tele volt és minden lány úgy volt felöltözve, mintha operába készülne. Gyönyörű szép fekete ruhákban voltak, amik vagy a földig értek, vagy a fenekükig. Kb. 10 fok volt és szél. Semmi boleró, kabát, harisnya, később meg majd nem lehet gyereke... Nem éreztem jól magamat annyira, mert a lányok már reggel 10-óta ittak. Önként (és gondolom dalolva) részt vettek egy szervezett úton, meglátogattak pár pincészetet. Eléggé kivoltak, mire én odaértem. De hát... ilyen mindenkivel előrordul. :) A lányok fiúi józanok voltak, velük tudtam beszélgetni. 8 után hazaindultam, mert hétvégén elég rossz a tömegközlekedés. Másfél órát tartott a kb. háromnegyed órás út. 2 átszállás, 20-20 perc várakozás. Sötét, kihalt utcák a környékemen. Ez volt az utolsó, hogy egyedül mentem bulizni és egyedül jöttem haza! (Jövő héten érkezik az oldalbordám:) )

Most egyébként épp ebédelek. Megint sonkástészta. Úgy megkívántam, hogy egyek valami tejfölös ételt! Vettem tejfölt, mármint azt akartam, de helyette sikerült süteményre való krémet vennem. Grrrr. Mérgelődtem. Kénytelen vagyok ketchuppal enni a sonkástésztát.

Ez a bejegyzés nagy élmény lesz azok számára, akik alig várják az elolvasás után, hogy kommentet fűzzenek hozzá... :)

Az átlagos munkanapjaimat mostanában délben megszakítom és lemegyek az edzőterembe. Úgy sem bírok egyhelyben sokat ülni, és ha megunom, akkor eszem.. na, ennek meg nem lenne jó vége, már így is kitágult a madár gyomrom. Szóval ez lett az új hobbim. Majd szólok, mikor untam rá és választottam a nasizást.

A. megint elutazott Melbourne-be, amiért irigy vagyok. Simán mehettem volna vele, ha előbb szól és ha költök annyit a repjegyre. Vasárnap maratont fut, előtte-utána meg kicsit pihen. Jóvan, nem panaszkodom, én is szoktam utazgatni a céggel. Nem siettem haza, nem kellett főznöm senkire, így betévedtem a cég melletti bevásárló központba. Csak egy boltba mentem be, és sikeresen el is költöttem több, mint egy heti lakbéremet :D nem baj, ha nem tudjátok mennyi. (Marcironi nem röhög és elhiszi, hogy sok pénz volt szép ruhákra!) Ettől aztán nagyon boldog lettem, nem is ettem csokit!!! Csak ittam egy sört vacsi mellé. Bocsi...

Tegnap és ma nem történt semmi érdekes velem. Egy picit unatkoztam a munkahelyen, de délután végre kaptam megint a logisztikán melót, amivel el leszek egy darabig.

Aminek nagyon örülök, hogy itt a tavasz! Esténként kb 17 fok van, nappal pedig 24 fok körül! És már rég nem jártak erre esőfelhők! Vasárnap picit takarítottunk a kertben, letisztítottuk a babeque sütőt, és este sütögettünk! Ez volt az első idei bbq, ezentúl szerintem minden hétvégén ez lesz, és hívunk majd barátokat is.

Én ezen kívül is szorgoskodtam a konyhában, az egyik spejzszerkrényt kitakarítottam. Múltkor hangyák mászkáltak benne, meg akadt a kezembe már lejárt csoki, sőt az a számba is került, fúúúúj de rossz volt. A 2 méteres szekrényt csontra kiürítettem, mert A., amióta itt lakik (1 éve) csak rakta bele a kajákat, és nem dobált ki semmit. A szülei meg itt hagytak mindent, úgyhogy a legdurvább, amit találtam az 1998-ban lejárt keksz, csoki, nagyon sok fűszer, félig kifolyt gyümölcskonzerv... 3 x 100 literes szemeteszsák telt meg. :)

Juhuuuu!! Annyira jó buliban voltam tegnap!

Vannak néha a cég által szervezett közös programok, ilyen volt a tegnapi buli is: River Cruise - Boat Party. $50 volt a jegy, all you can eat and drink! Annyit ettünk, amennyi csak belénk fért, és utána a pohár fenekére néztünk... Jól sikerült nagyon. Táncoltunk sokat, a főnököm is kirugott a hámból :)

A mai nap kicsit haszontalan volt, ruhamosás és teraszfelsöprésen kívül nem sikerült semmi egyebet csinálni. ...hangover...

Itt ülök egy 4­*-os motelszobában, Narrakone-ban. Még szebb és kényelmesebb, mint amiben 2 hete voltam a Field Days keretein belül, pedig azt hittem, nem igen fogok többször megszállni hasonlóan szép és drága helyen. A szobának csak 1 szépséghibája van: nincs belül vakolat / tapéta. A legtöbb ausztrál házból kispórolják ezeket, és én nem értem, hogy tetszhet nekik a vörös tégla színes fal helyett. Nincs internet, de nem gond, az írásomat Wordből majd átmásolom :)

Úti célunk tehát a N.-ton volt, ami Perthtől délre, kb. 160 km-re fekszik. Nevezhetjük a 2 napos kirándulást a tanulmányutam következő állomásának: azért jöttem ide egy kolleganőmmel, hogy megnézzük, hogy történik a teherautó gabonával való megtöltése. Sajnos első napunk kárba veszett, mert esett az eső és esőben nem dolgoznak a silóknál, elázik a gabona. Mondjuk a kedd nem volt teljes nap, csak délután 3-ra értünk ide. Remélem holnap jobb idő lesz.

(eljött a holnap :))

Szerdán egész nap szépen sütött a nap, bár elég erősen fújt a szél. Nagyon izgalmas és mozgalmas nap volt! A kamiontöltés tulajdonképpen ugyan olyan, mint a hajótöltés. Egy hosszú csőből folyik a gabona. Az érdekesség csak az, hogy a silókból hogy kerül a csőbe a gabona. Itt jövünk mi a képbe: megtanítottak minket bobcatet és traktort vezetni! :) Ezek kosarával hordják A-ból B-be a gabonát. Annyira élveztem!!! Amúgy ezeknek a monstrumoknak a vezetése csak annyiban hasonlít az autóéhoz, hogy a kezeket is és a lábakat is használni kell. A bobcatnél van két kar jobb és bal oldalon. Ha ezeket előre tolom, akkor előre haladok, ha visszahúzom, akkor hátrafelé. A lábakkal pedig a kosarat lehet emelni spiccel, visszaengedni saroknyomással, másik lábbal a kosarat lehet forgatni. Olyan izgi volt, sokat nevettünk, mert mindig ellenkező lábat nyomtunk, de 2 óra múlva már profin kezeltük a gépet! A kamionokat töltés előtt és után le kell mérni, így tudják pontosan elszállítani a megrendelt tonnányi mennyiséget. Sajnáltam, hogy csak 1 napot tudtunk itt tölteni, mert jobb volt, mint az irodában :) de pár hét múlva megint megyek silókat nézni!

Picit félek az itteni madaraktól. Rengeteg varjú van, fúú, ezek idegesítően károknak, meg van még egy fajta fekete-fehér madár, ami egy agresszív állat! Este elmentem kicsit sétálni, ez a madár meg egyszer csak fölém szállt és el akarta lopni a hajpántomat! Mint amikor a N.ajánlat c. filmben a bagoly elvitte a kiskutyát… Szerencsére időben lehúztam a fejemet és elfutottam :D

Ma délelőtt jöttünk vissza az irodába és végig én vezettem! Elég fura volt az elején, olyan, mintha mindig előznék, de belejöttem természetesen ebbe is.

Vasárnap délelőtt "biciklizni" mentünk. Azt mondta A., menjünk el mountain bike-ozni. Ó, mondom menjünk, szeretek bringázni. Fütyürészve haladtam az úton, amikor látom, be kell fordulni egy nemzeti park területére. Kicsit megváltozott az út minősége, az aszfaltról hamar rátértünk a sziklás, saras, majd homokos erdőterületre. Ez a túra komoly fizikai-és szellemi odafigyelést, erőnlétet igényelt. Ilyen meredek hegyen biciklizni!! Kész őrület és képtelenség. Se a szilás részen, se a homokos részen nem igazán lehet tekerni felfelé, mert mindig kisodródik az ember, és ha egyszer leáll, nem lehet lendületet venni a folytatáshoz, tolni kell. Csak mi mentünk kétkerekűvel, elhaladt melletünk vagy 6 jeep, és boldogan integettek ki nekünk a kocsiból. Az anyjukat!! Az volt a legrendesebb vezető, aki kiszólt nekünk, hogy tegnap itt kígyót láttak! Miii??? És én meg itt balettozom a bringával?? Persze A. válasza erre az volt: "No worries"... Nem tudtam egyébként, hogy mi az úticél, merre tartunk, de amikor a hegy tetejére értünk, megláttam az óceánt. Onnantól boldogan "száguldoztam" a lejtőn nem érdekelve, hogy ugyan ez az út vár ránk visszafele. Csodálatos látvány volt megintcsak az óceán, nagyon fújt a szél, úgyhogy méteres hullámokat vetett a partra. Idejárnak szörfözni a nemnormálisak kicsit melegebb időben. Hazafelé is szenvedtem egyébként, és láttam egy kígyót is! Már halott volt, így nem kaptam szívrohamot...

Ez volt a 3. nap a családdal, kicsit sok volt már számomra, de nem tudtam mit csinálni, kellett várnom még egy napot, hétfő reggelig maradtunk. Ja, a további hideg éjszakákat úgy oldottam meg, hogy a vastag sálammal bebugyoláltam a fejemet, így az már nem fázott.

Hosszú hétvégénk pedig azért volt, mert ma, hétfőn van Viktória királnyő születésnapja, ami munkaszüneti nap Ausztráliában.

Pentek reggel 7-re mentunk be az irodaba, mert A. azt mondta, az egyik kollegank eskuvoje lesz megtartva. Kicsit bolond otletnek tartottam, de elmentem. Kiderult, hogy kamu az egesz, csak van par lelkes dolgozo, akik szeretnek szerepelni, jatszani, es maguknak csinaltak ezt az egesz ceremoniat. Meg a fiatal hazaspar se volt igazi par, mindenki csak szerepet jatszott el. Amugy vicces volt, meg minden, egyszer jo volt ilyenen is reszt venni. Nem sokat dolgoztunk aznap, 2-kor leleptunk az irodabol, es megint lejottunk a farmra. Iszonyat hideg van itt ejszakankent, mert nappal szepen sut a nap, de akkor is garboban vagyok, hogy jol magamba szivjam a meleget. Ejjel viszont azt hittem, hogy megfagy a szamban a nyal (mar bocsanat), es hogy le fog torni az orrom meg a fulem. A fulemre meg ra tudtam tenni a hajamat, de szegeny orrom megsinylette a fagyos idod. Azota is piros...

Pozitiv dolgok is tortentek velem: ettem finom gulyas levest, lattam elo (es halott) kengurukat, vezettem quadot, es vegre lementem az oceanpartra! Persze nem mentem bele a vizbe, mert eleg hideg volt, csak a kezemet martottam bele.

Mai legfontosabb program: a foci bajnoksag utolso merkozesenek nezese! De nem nekem...

Elmentunk A-val kenuzni a kozeli tohoz, nagyon elveztem! Termeszetesen vittunk hutotaskaban sort, ugyhogy vissza jottek a vizituras emlekek :)

Sajnos itt nem tudok felrakni fotokat, mert nem az en gepemet hasznalom, de keszitettem sokat, majd hetfon feltoltom.

Nagyon jó napom volt ma! Délelőtt nem kellett bemennem az irodába, mert egy kis utazás volt tervbe véve szigorúan a hatékonyabb munkavégzés érdekében. Pár kollegámmal elmentünk Kwinanaba, a Perth-höz legközelebb eső kikötőhöz (kb 15 km-re), hogy megnézzünk egy hajófeltöltést. Csak ámultam-bámultam a hatalmas hajót és a szerkezetet, csővezetékeket látva, amin keresztül jut el a gabona a szárazföldi silókból a hajóra. Az orkán erejú széllel azért rendesen meg kellett kűzdeni a 30 méteres magasságban, mert nagyjából ilyen magasan lehet az irányító torony. És persze az óceánt is jó volt végre közelről látni. Eddig csak egyszer láttam a vonatról, de az illatát csak most éreztem!

Délután folytattam a munkámat, amit tegnap elkezdtem. Többet között azért is mentem ma Kwinanaba, mert a logisztikán vagyok most a hajózási részlegen. Heti feladatom a fuvardíjak kiszámítása Ny-Ausztrália szárazföldi útjain. Tudom, ennek nincs köze a hajózáshoz, de idővel lesz azzal is dolgom. Jó ezzel foglalkozni, egyfolytában a térképet bújom, nem hazudok, ha azt mondom, jobban fogom ismerem, mint a hazait.

Képek!

Tegnap és ma nagy feladatok vártak rám a munkahelyen. Megkértek, hogy fénymásoljak le egy 200 oldalas "szigorúan bizalmas" könyvet és fűzzem le. Ez nagyszerűen ment. Aztán korszerűsítenem kellett egy elavult Excel táblázatot, ami egyébként nem volt olyan rossz feladat, mint amilyennek hangzik :)

Az ebédidőmet kicsit meghosszabítottam és bementem a belvárosba, volt pár dolog, amit el kellett intéznem. Pl. vennem kellett sonkát a vacsorához :) Nagyon finom sonkástésztát főztem!

Hallom, hogy otthon milyen meleg van. Itt meg még mindig olyan vacak az idő! Hideg, borús, esős, szeles. Állítólag itt nem nagyon van tavasz, a meleg majd hirtelen érkezik. De várom már!

Ma este egyedül voltam itthon. Már napok óta tervezem, hogy főzök valamit, mert unom mindig ugyan azt vacsorázni. Olyan remek répafőzeléket főztem, hogy ihaj!! És mellé bundás kenyeret. Hmm, isteni volt. Mindig is tudtam, hogy van tehetségem az ízek összeállításában, csak spórolok a kibontakozással. Öreg koromra tartogatom :)

Valamit elfelejtettem leírni a Fiel Days-zel kapcsolatban. Egy jó kis motelban laktunk, amihez tartozott egy étterem és bár. Első esténket a bárban kezdtük, és nem kis élményben volt részem. Kiderült, hogy ebben a sörözőben aznap tartották a sztriptíz estét. Ez annyit jelent, hogy a csapos lány szexi fehérneműt hord. Most túl volt öltözve, mert volt rajta még egy necc mini ruha. Teljesen nem vagyok benne biztos, hogy lány volt a felszolgáló, mert kicsit férfias arca volt, de az biztos, hogy a dundi kis testét szerette mutogatni. Később már nem tudta a melltartójába tenni a borravalót, mert monokinizett. Nem mertem fotókat csinálni, de higyjétek el, nagy élmény volt :)

Ezen a hétvégén mentem először bulizni, mióta itt vagyok. Sőt, eddig még pubban se voltam, a sörözést mindig megoldottuk valahol máshol. De most aztán kirúgtunk a hámból. A., én és 2 kollegánk elmentünk Frementle-be vacsizni, majd szórakozni. A. kedvenc együttese lépett fel, én nem számítottam túl sok jóra, de végül én éreztem magam a legjobban. A zenekar neve Oatssupply, már ez a név önmagában is mosolyt csalt az arcomra. Ja, volt előzenekar is, ami szintén borzasztóan tetszett, egyrészt a tehetséges énekesek miatt, másrészt az öltözékük miatt (jó nagy válltöméses piros ballonkabát, és társai...), harmadrészt azért, mert nem pop számaik vannak, hanem ez a régi tornakazetta zene (Lambada stílus). Szóval a jókedv már megvolt, de az Oatssupply még ezt is tudta fokozni. Egyszercsak megjelent a színpadon 4 férfi, az egyik nőnek öltözve, a másik kapitánynak, a harmadik piros leopárd mintás cicanadrágban a legmodernebb N. sportcipővel, a negyedik az normálisan. Az ő zenéjük félig rock félig pop, hát tudjátok, hogy borzasztó vagyok műfaj meghatározásban. Sajnos nem találtam meg a zenéjüket a neten, csak egy összeállítást a bulikról, ha érdekel: https://www.youtube.com/watch?v=80qeXyOl0m0&NR=1&feature=fvwp  Őrült nagy buli volt, életem egyik legjobbja!

Vasárnapi program csak annyi volt, hogy meglátogattuk A. (magyar) nagyszüleit, aztán átmentünk megint Frementle-be és sétálgattunk. Igazán aranyos város, tele pubbal, étteremmel, shopokkal. És ott van Ny-Ausztrália egy fő kikötőállomása, szóval az óceán is! Sajnos odáig már nem bírtunk elsátálni, volt egy kis hangover.

Minden évben megrendezésre kerül a Perthtől 400 km-re fekvő Mingenew-ban a Mezőgazdasági Napok. Ez egy szabadtéri kiállítás, ahol részt vettünk mi is, meg pár konkurrens cég, de volt ott sátor gyerekeknek, volt kisállatsimogató, autó- és traktorkiállítás, mezőgazdasági eszközök, szerszámok, csecsebecsék, stb. A szép idő ellenére, nem sok látogató jött el, azt mondták, az elmúlt években jóval nagyobb volt az érdeklődők száma. Túl sok mindent nem lehetett csinálni, én bementem az összes sátorba, körülnéztem, aztán napoztam, ebédeltem, fotóztam, lufikat fújtam fel és osztogattam a gyerekeknek.

Szavak helyett beszéljenek inkább a képek!

Azt hiszem véget ért a 6.30-as korai kelés! Mától más helyen dolgozom, felkerültem a 3. emeletre, a logisztika osztályra. A. lett a menedzserem, a csapatába kb. 8 ember tartozik. Ők is mind jófejek és kedvesek. Tegnap velük voltunk vacsorázni az itteni "Trófeában", de nagy csalódás volt számomra. Itt a büfé jelleg azt jelenti, hogy vehetsz rizst és választhatsz hozzá több féle pácban érlelt, illetve különböző szósszal leöntött húst. Ez tehát 5 féle kaja. Se leves, se finomabbnál finomabb főétel, se desszert, se ital. És ezért a "se" kajáért fizettem 3500 Ft-ot, ami nekem aztán nagyon megéri, mert csak 1 tányérral tudtam enni... ja, a sörért is fizettem, nem is merem leírni mennyit. Mindegy, a társaság miatt mentem el, és jól is éreztem magam.

Azért írtam, hogy vége a korai kelésnek, mert ezentúl még korábban kell kelnem :) N., aki betanít, 6:30-kor már bent csücsül az irodában és éppen kapcsolja be a gépet. Persze nincs kényszer, mindenki akkor jár, amikor szeretne. Max. fél 9-re kell beérni, ez az össz szabály. Holnap a főnökkel megyek kocsival, inkább korábban kelek, minthogy buszozzak. Nem azért, mert nem szeretem a tömegközlekedést, mert nagyon meg vagyok elégedve a szolgáltatással, csak drága.

A munkára visszatérve, még nem tudom, mit fogok pontosan csinálni, mert hosszú folyamat a betanulás. Hamar el is fáradok, amikor magyaráznak nekem, mert kicsiny agyam nehezen tud koncentrálni, és egy idő után végképp bezárja kapuját. Nehéz. Még nehezebb angolul. De mindenki támogat és mondogatják, hogy 2 hónap múlva már pörfikt leszek. De várom!

Holnap főzni fogok! Eldöntöttem, hogy megetetem A.-t finom paprikás krumplival. Szóval, ha nem írok bejegyzést, azért lesz, mert olyan jól sikerült, hogy megünnepeltük pár pofa sörrel :)

Szerdán elutazom a vidékre, pénteken jövök haza. Majd meglátjuk, lesz-e a szálláshelyen net.

Viszlát!

Visszatekintve a hétvégémre,  nem mondhatom, hogy átlagosan telt ( már csak azért sem, mert A. fél 8-ig hagyott aludni :D:D). Hihetetlen élményben volt részem, nem is tudom, hol kezdjem a mesélést… Talán ott, hogy ’85-ben megszülettem, és ’99-ig  lakótelepi házban éltem. A nagyszüleim is a telepen, illetve a belvárosban laktak, így soha nem jártunk vidékre családlátogatásra, egyszóval nem lettem beavatva a vidéki életbe. ’99-ben költöztünk 2 utcával arrébb egy kertes házba. Élményeim azért voltak a 4 falon kívül is, mert sokat jártunk kirándulni, úgy hogy tisztában vagyok, milyen állatok élnek a mezőkön, erdőben, házak tájékán.

2009-ben sikerült kijutnom Ausztráliába, és egy gyönyörű környéken élek. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az itteni családomnak nem csak az az egy házuk van, hanem egy óriási birtok tulajdonosai. A Perthtől délre fekvő farmon olíva bogyót termesztenek és állatokat tenyésztenek. Ide jöttünk le A-val, én azt hittem, hogy csak pihenni, mondjuk annak nem sok értelme lett volna, mert nem dolgozom halálra magam hétköznaponként. Délben értünk le, az út 3 és fél órás volt háztól házig. Egy kiadós ebéd után szóltak nekem, hogy ők most elmennek a bárányokhoz és …. a többit nem értettem, csak mutogattak valamit, amiből arra következtettem, hogy biztos érdekes dolgot csinálnak a bárányokkal, úgy hogy mondtam, megyek én is. A biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy ugye nem vágni megyünk őket?! Neeeem, az nem most van- válaszolták. Hát, hál’ istennek. Kocsival elmentünk milliónyi o. fa mellett, mire eljutottunk a bárányokhoz. Itt jön képbe, hogy Orsika még nem sokszor látott barikákat közelről, úgy hogy nagyon ujjongtam örömömben. Itt már világos volt számomra, mire készülünk ellenük. Be kellett terelni őket egy elkerített helyre. Nem volt olyan bonyolult feladat, 2 férfi és 2 nő voltunk, és persze Mitcs, a terelőkutya. (Ő tényleg Mitcs, A. apukája nevezte el így, a MIT CSINÁLSZ???-nak a rövidítése!! ) Fantasztikus élmény volt már ez is, hogy én állatokat terelek, de most jön csak a lényeg! Mindegyik báránnyal kellett itatni valami szert, szegény kis borjaknak meg át kellett esni egy oltáson, egy fülbelövésen és egy gumizáson a here alá, lányoknál gumi a farkukra. Na, ez a feladatsor nem volt ám egyszerű! Vannak már öreg jószágok, akiknek igen hosszú és csavaros szarvuk nőtt, emellett testesek is voltak, úgy hogy nagyon nehéz volt őket bevezetni, illetve berugdosni egy kis folyosóba, ahol könnyebben ki lehetett őket emelni és berakni a „kínzószékbe”. Jaj, szegény állatok. Ismertek, szóval nem kell magyaráznom, hogy sajnáltam őket, amikor kilukasztották a fülüket, beadták a szurit és utána bégetve keresték anyjukat. Volt olyan picike barika, amelyik még oly gyenge volt, hogy alig állt a lábán, szegényt az anyja támogatta, úgy szédelgett. De a nagyobbak, kis ficánkolás után behunyt szemmel várták a kisebb operációt. Egyébként nagyon érdekes volt nézni, hogy azok az állatok, amelyek még nem kerültek sorra, milyen meglepetten és kíváncsian néztek ránk, hogy mit fogunk csinálni. Aztán amikor csak a kicsiket kerítettük el, az anyák odamerészkedtek a kerítés mellé és bégettek, toporzékoltak, sőt, összefogtak Mitcs ellen és elkezdték lökdösni, majd bekeríteni, aztán elkergették. Néha én is féltem, amikor közeledtek felém, nehogy fellökjenek. Végig segítettem, ahol tudtam. A bekerítésben, a kerítéstartásban, aztán az operálásban is, én raktam bele a füllukasztóba a műanyag számtáblát (látjátok, azt se tudom hogy hívják) és még arra is sor került, hogy a kis barikákat kergetni kellett és megfogni, visszarántani, ha ki akartak szökni a kerítés lyukán. Meg is simogattam párat, olyan finom, de sűrű bundájuk van! Fantasztikus!

Meg mindig sokszor megdobbenek az itteni arakon.

Tegnap este kis varosnezo tura volt tervbe veve, de egesz nap esett az eso, ugyhogy le lett fujva. Helyette elmentunk egy ’hires’ helyre, The Hillarys Harbour. Ez egy szep kis obol, ahol draga motorcsonakok parkolnak es keresik gazdijukat. Adas-vetel-kolcsonzes. Minden lehetseges. A part igenyesen ki van epitve, fapallokon lehet kozlekedni, ami tegnap mondjuk eleg csuszos volt a nagy esosez utan, de a kb 120 km/oras szel viszonylag hamar felszaritotta. Kicsit hasonlit a Lagymanyosi hidnal levo Kopaszi gathoz, annyi a kulonbseg, hogy itt nem hagytak fuves teruletet, tele van csecse-becse boltokkal es pubokkal.

Mivel edzés után voltunk, nagyon ki voltam szomjazva egy sorre, muszaj volt beterni egy pubba. Rendeltem meg egy pizzat is, desszertnek meg toltam egy fagyit. A vegen kb annyit fizettem, mintha elmentem volna a 4 Seasons-be vacsorazni. Na mindegy, mar elutaltak az elso fizetesemet :)  itt hetente utalnak, szerintem jobb is, mintha havonta kapnek egy nagyobb osszeget.

Hetfotol mar nem ezen az osztalyon fogok dolgozni, mert nem nagyon van munka. Ma pentek van, es a delutanomat most ezzel toltom, hogy blogot irok. Atmegyek a logisztikai osztalyra, mert ott viszont tok sok munka van.

Holnap hajnalban elutazom!! Lemegyek A.val a farmra, kb 3 oras ut autoval, del fele.

Olyan gyorsan mennek a napok, és még nem is írtam a héten. Ejnye, bocs :)

Hétfőn leültem beszélgetni a menedzseremmel, és kaptam egy érdekes feladatot. Újra kell írnom a cég brossuráját. Mivel az utolsó tájékoztatófüzetet 2005-ben adták ki, eljött az idő, hogy valaki aktualizálja. Egyelőre csak a honlapon nézek utána, milyen változások történtek, de majd idővel arra is sort kerítek, hogy beszéljek pár emberrel arról, hogy mit szeretne megjelentetni az újságban. Szeretem ezt a feladatot, márcsak azért is, mert nincs határidő, úgyhogy napközben mással is tudok foglalkozni. Ma például becsomagoltam pár céglogós ajándékot :)  ennyit a melóról.

Tegnap vacsoravendég voltam A. nővérénél, de mielőtt jól megtömött mindenféle jóval, kicsit körbekocsikáztunk a kivilágított városban. Nézzétek meg a képeket. Sajnos nem annyira adják vissza azt a csillogást, amit szabad szemmel látni lehet, de azért remélem élvezitek majd. Holnap megint megyek munka után várost nézni, megpróbálok sötétedés előtt is fotózni és akkor talán láttok is valamit :)

Továbbra is egyedül vagyok ebben a nagy házban, A. még mindig tárgyalásokat folytat egy másik városban. De tartjuk a kapcsolatot e-mailen és telefonon, főleg meeting közben szokott írni, mert nagyon érdekesnek tartja azokat a beszélgetésket :)

Ha van valami, amiről bővebben szeretnétek hallani, akkor írjatok nekem. Mivel elég kevés komment érkezik, nehezen tudom kitalálni, mi érdekel titeket.

Nektek további szép napot, nekem meg jó éjszakát!

Ez a hétvége elég jól sikerült, sűrű volt a program. Kezdem megint a szombat reggellel, amikor A. szülei jöttek segíteni rendbe hozni a kertet, bokrot vágni, gereblyézni. Ezúttal a sövényvágó éles hangjára ébredtem! :) Az idő elég fura volt mindkét nap. Eső, napsütés, eső, napsütés....

Szombat este házibulit rendezett Jeremy, A. unokatestvére, aki többször járt nálunk Budapesten, és akivel egyébként egy helyen dolgozom, szóval mindennapi kapcsolatban vagyunk. Nagyon csípem a srácot, elég jó dumája van, csak kicsit hadar, úgyhogy mindig szólnom kell, hogy lassítson. Pár barátja, barátnője volt ott, grilleztünk, söröztünk, beszélgettünk. Ne olyan házibulira gondoljatok, ahol a társaság fele úgy berug, hogy azt se tudja hol van... Újabb embereket ismertem meg, bár azt hiszem maradok az eddigi barátaimnál, annyira nem voltak jó arcok :)

Vasárnap az egész ország ünnepelt, az ausztrálok szeptember 6-án tartják az apák napját. De mi nem csak ezt ünnepeltük, hanem Imre bácsi 80. születésnapját is. Imre bácsi és Klárika néni Andrew nagyszülei, akik '47-ben menekültek el Magyarországról és pár év kellett, mire kijutottak Ausztráliába. Azóta itt élnek, csak párszor mentek látogatóba Magyarországra, legutóbb a mi vendégeink voltak. A család elég nagy, én eddig a felét ismertem csak. Természetes volt, hogy én is részt vegyek a szülinapi partin, hiszen egy picit mi, Müllerek is családtagnak számítunk. Az ünneplés egyébként jól sikerült, aki el tudott jönni, mind nagyon boldog volt. Nem tudom leírni mennyi féle ételt tálaltak, mert képtelen voltam megszámolni, a desszertet azt tudom, 5 féle torta. :) Nézzétek meg a képeket, muszáj volt megörökítenem azt az ételmennyiséget. Sajnos nincs mérleg a házban, de ha legközelebb vendégségbe megyek, azt hiszem, megnézem mennyit mutat...

Kicsit fáradt vagyok... :) nem vagyok hozzá szokva a korai keléshez és a napi 8 óra munkához. Mondjuk munkáról nem igen beszélhetek, inkább csak bent létről és monitor bámulásról :) Azt se gondoltam volna, hogy ennyire elfoglalt leszek, de a sok programnak csak örülök!

Az utóbbi 3 napban több ember is foglalkozott velem. Bevezettek a dokumentumtárolás és mentés rejtelmeibe, a honlapfejlesztés, -változtatás világába. Megmutatták hogy kell átmásolni ezernyi képet cd-ről a hálózati rendszerbe, hogy kell lekicsinyíteni őket és hova kell elmenteni. Cimkéztem zacskós tésztát, ami a cég által kitermelt gabonát tartalmazza. Részt vettem egy egész napos meetingen, ahol a fejesek és a farmerek gyűltek össze és egész nap arról beszéltek, milyen változásokat akarnak bevezetni jövő hónaptól (arról a bizonyos zárt cipőről és fényvisszaverő mellényről is szó esett, ami első napi levelem tárgyát képezte). Nos, ez a mai meeting annyira unalmas volt, hogy az utolsó másfél órát már ha odaszögeznek se bírtam volna ki. Még az is unta, aki ért angolul, nemhogy éééén, aki alig értett pár mondatot a vidégi ausztrálok hozzászólásaiból. Mindegy, azért vettem rajta részt, hogy legyen valami fogalmam arról, ami körülöttem folyik, meg hogy halljak egy kis inglist.

Annyira jó dolgom van itt, hogy szerda és csütörtök este A.-val és kis piros verdával vacsorázni mentünk szülőkhöz, családi barátokhoz. Mondtam is, hogy ha így folytatjuk, akkor irtó duci leszek pár hónap múlva. A cég konyhája is jó fincsi ebédeket főz, nem is beszélve a vacsorákról és a desszertekről!! HÚúúúú

Járok konditerembe is.... tegnap is meg ma is voltam. Mint egy kisangyal! A cég dolgozói ingyen használhatják a termet (actually csak a cég dolgozói használhatják), és nem kell messzire menni, csupán a földszintre.

Péntek délutáni program pedig mindig ugyan az lesz és sose fogom megunni! Social club. Ez is a földszinten van, csak a másik oldalon :) képzeljétek megszerettem az egyik sört! Teljesen más íze van, mint amiket otthon árulnak, sokkal-sokkal finomabb! És nem tettem ám bele limonádét!!! :) Szóval, ilyenkor minden fiatal összegyűlik és jót mulatunk. Imádok ott lenni, olyan jókat lehet hülyülni pár taggal....

Amit nagyon sajnálok az az, hogy máris eltelt 9 nap.... nem akarok hazamenni!!!!

Végre van mesélni valóm azoknak, akik már izgatottan várták munkahelyi élménybeszámolómat!

Korai (fél 7-es) kelés után 1 órát utaztam a munkahelyemre, ami Perth belvárosához egész közel van. Kedvesen fogadott Amanda, ő volt, akivel már fél éve leveleztem és tartottam a kapcsolatot. Reggeli kávézgatás közben mesélt nekem általános dolgokat a cégről, bemutatott pár embernek, a közvetlen kollegáimnak, megmutatta az asztalomat. Az első 3 hónapot a Corporate Affairs osztályon fogom tölteni remélem sok sikerrel. 7 lány és 1 fiú tartozik a csapatba, mind nagyon kedvesek, segítőkészek, szimpatikusak. Aztán majd meglátjuk, ki lesz hamarabb a plafonon attól, hogy a 3/4-t nem értem annak, amit mondanak :)

Felettesemtől kaptam jópár kiadványt, amit olvasgattam, cd-t, dvd-t, amit hallgattam, és ezzel el is voltam kb. egész nap. Kollegáim a héten foglalkoznak majd velem, oktatnak és beavatnak a titokba! :) Azért megkérdeztem, hogy volna-e olyan munka, amit meg tudnék csinálni, és volt! Ők azt kérdezték, hogy szóban jobb vagyok-e, mint írásban (máris kiderült, hogy fél óra alatt mondok el egy mondatot ?!?), gyorsan rávágtam, hogy igen! Első próbetétel tehát egy hivatalos levél megírása volt, amelyben tájékoztatom a farmereket, hogy ezentúl kötelező csizmát és láthatósági mellényt viselniük a betakarítás idején. :)

Munka után elmentem egy fitness terembe, mert már hiányzott a mozgás. Részt vettem egy body pump órán, ami tök ugyan az, mint otthon a hot iron, szóval nem volt ismeretlen. Ami kiakasztott, hogy vagy napi jegyet lehet venni $22-t vagy be kell fizetni a tagdíjat plusz a bérlet árát, amit mindenkinek személyre szólóan szabnak ki. (nem is értem ez mit jelent..) Mivel 3500 Ft-ot ott hagytam nekik, maradtam a következő órán, ami egyensúly és jóga volt. Hááát... az nem igazán nekem való.

De ha már megemlítettem a pénzt, akkor leírom mennyibe kerül itt egy utazás. Sajnos nem az van, amit otthon jól megszoktam diák koromban, hogy veszek egy bérletet 3500 Ft-ért és annyit utazom, amennyit akarok. Itt van egy kártya, amit mindig fel kell tölteni pénzzel, ugyanis minden közlekedési eszközön minden megtett utat külön ki kell fizetni. Ráadásul zónákra van osztva Perth és környéke, és mivel én kicsit messzebb lakom, úgy néz ki a minden napi utazásom a munkahelyemre, hogy busz, és 2 vonat, ami kijön átszámolva 1500 Ft-ra. Szóval itt sem minden fenékig tejfel.

A héten írok még a munkámról, ha lesz valami izgalmasabb dolog is!

Írok pár sort a tegnapról meg a mai izgalmas napomról.

A vasárnap délelőttöt lázas takarítással töltöttük. Én megpucoltam pár ablakot (na jó, csak kettőt) de nagy meló volt, mert a kinti rész tiszta pókháló volt és olyan koszos, hogy csak na! :) Végre bepakoltam a szekrényembe is! Azért vártam eddig vele, mert meg kellett tisztítani a polcokat, és hát most jött el az ideje. Szép rend és tisztaság van az egész házban, mert A. nekilátott a konyhának, nappalinak. Ilyenkor úgy tűnik, mintha rendszerető lenne... én viszont szeretném tudni, hova pakolta el a kajáimat!!!! :)

Este Bálint (Balázs ismerőse) és barátnője áthívtak magukhoz vacsorázni. Anna ügyes a konyhában, bárányt sütött, isteni volt. Naívan azt hittem, hogy most az egyszer vendéget várva vettek egy bárányt a hentesnél, de kiderült, hogy itt nem csirkét meg pulykát vásárolnak leginkább, hanem bárányt! Azért kiváncsi vagyok, mikor fogom magamat rávenni arra, hogy csináljak egy jó kis báránysültet. Előbb a paprikás krumpli!!

Egész jót aludtam az éjjel, sajnos eddig nem bírtam aludni, sokat forgolódtam, nem voltam se fáradt, se álmos. Tegnap meg ma direkt beállítottam a vekkert 8.30-ra, hogy mégse aludjak 10-ig és hogy kezdjem magamat hozzászoktatni a korán keléshez. Délelőtt végre ragyogó napsütés volt, úgy hogy még a pulóvert is levetettem magamról és napfürdőt vettem 2 pólóban és egy melegítő nadrágban!

Mai első sztorim a mosással lesz kapcsolatos.

Szombat reggel, 7 óra. A. (a lakótárs) belép a szobám mellett lévő mosókonyhába, beindítja a mosást, becsukja az ajtót. A gép 10 percig kattog, aztán halkabban dolgozik tovább. A. visszajön, megint kimegy, mindezt 5x és ki-be csukogatja az ajtót. Picit mérges voltam, hogy ebben a zörejben nem lehet aludni. Végül azért még sikerült 1-2 órát bóbiskolnom. Aztán felkeltem és megkérdeztem A.-t, hogy miért mos hajnalok hajnalán? Nem értette a kérdést. "Hogy hogy mért? Én ma is 5-kor keltem. A hétvége csak 2 napból áll! Ki kell használni minden percét! Hétközben jól kialszom magam, hétvégére meg besűrítek jó sok programot!".... 

Egy haverja meglátogatott minket és megerősítette A.-t abban, hogy igaza van, hogy korán kel, az ausztrálok mind korán kelnek hétvégén, mert számukra az nem a pihenésről szól.

A második történet Perthben játszódik.

Vonaton és buszon kívül nincs más tömegközlekedési eszköz, de ez így elég is. Nagyon komolyan ki van építva a vonathálózat is és buszból is megy szinte minden irányba. A belvárost talán írtam, h csak pár utcából áll, de azért ne felejtsétek el, hogy itt nagyok a távolságok. Szóval a belvárosban közlekedhetnek autók, de annak érdekében, hogy minél kevesebb autó menjen be, 3 ingyenes buszjáratot indítanak hétköznap és hétvégén is. A busz neve CAT és színekkel különböztetik meg őket: blue, red, yellow. Ezek végigmennek a nevezetes helyeken, szóval tulajdonképpen városnéző túrát lehet csinálni ingyen, nem úgy, mint otthon a Hopp on Hopp off-fal 5000 Ft/óráért. (Na jó, a mi városunk azért nagyobb és sokkal sokkal szebb!! :) ) Ezt kihasználva ma végig mentem a blue CAT-tel Perthben. Annyira azért nem volt érdekes, biztos a másik kettő sokkal jobb :) Picit el is bóbiskoltam, nem voltam kipihenve biztos a mosás miatt...

Jobb oldalt megtaláljátok a fotóalbumhoz vezető linket!

Ma aztán megmutatta a tél a foga fehérjét! Csendes szél helyett orkán erejű szél fújt és kiadós eső esett. Igaz, csak negyed órát tartott, de a levegő hőmérséklete jól lehűlt.

Délután bementem a munkahelyemre, hogy megismerjem leendő kollegáimat. A péntek esték itt is úgy néznek ki, mint otthon a jobb cégeknél. A mag lemegy az étkező melletti bárba sörözni, bohóckodni, nevetni. Just have fun!! Na ebbe csöppentem én bele. A fogadtatás nem hagyott maga után kivetni valót :D:D  Sorra jöttek oda a fiatalok bemutatkozni, beszélgetni, és mindenki egyből kérdezte, mit iszom :) A választék nem túl nagy, ott fiúk-lányok mind sört isznak. Szóval elképesztő milyen kedvesek és érdeklődőek az ausztrálok.

Napi érdekesség: bementem egy nagy élelmiszer boltba, ahol nincs pénztár és pénztáros néni, hanem önkiszolgáló módom működik a fizetés! Le kell húzni a termékkódot, betenni egy szatyorba (mert az idegen nemű táskákat felismeri és addig nem enged fizetni, amíg oda nem rakod a bolt saját zacskóját) és kiválasztani a képernyőn, h bankkártyával vagy KP-val fizetsz! Egy ideig néztem az embereket, senki nem akart lopni, csalni, mindenki lehúzta az összes terméket. Biztonsági kapu az van, de biztonsági őrt nem alkalmaznak :)

Még több fotó

2.napomat úgy kezdtem, hogy utána néztem interneten, milyen itt a tömegközlekedés. Itt ugyanis a buszmegállót egy 1 méteres oszlop (rúd) jelzi, esetleg van pad is, de szinte lehetetlen észrevenni ezen fajta jelzést. Nincs is kiírva, hogy melyik busz jár arra, sőt, még megállónév sincs. Meg kell jegyezni egy 5 vagy 6 jegyű számot, ami a megállónév helyett van :) nem volt egyszerű kisilabizálni, hogy egyátalán hol lakom, melyik busz jön itt és mikor. Na mindegy, a lényeg az, hogy a buszról még át kell szállnom egy vonatra, ami bevisz a belvárosba. Inkább az új 4-6 villamoshoz lehet hasonlítani az itteni vonatot, ami olyan halk, hogy suttogva beszélgetnek az emberek :)

Sikeres beérkezésem után kevésbé volt sikeres a találkozóm egy magyar sráccal, aki Balázs egyik haverja. A megbeszélt hely ellenére össze-vissza futkároztunk egymást keresve és miután feltűnt, hogy már 3x jön velem szembe egy idegesen rohangáló srác, ráköszöntem. Persze ő volt az, csak ő még kép alapján se ismert fel... (hát... lehet azért, mert a képen rajtam volt a cuki kis fülvédőm :) )

Perthben már jártam, de nem lehet megunni. Nem túl nagy, kb áll 8-10 óriási épületből meg 3 utcából. A többit már külvárosnak nevezik. Ennek ellenére szép fekvése van, egy folyó mellé építették. (majd megyek hajókázni is.)

Az idő ma felhős és szeles volt. Érdekesen öltöznek az emberek. Van, aki úgy jár, mint nyáron, rövid ujjú ingben. De olyan nőt is láttam, akin téli szövetkabát volt, ugyanakkor nyári papucs. Itt nem divat az a magyar szokás, hogy a másikat megnézik hogy van felöltözve, milyen hurkái vannak, hány kiló lehet. Csak élvezik az életet és továbbra is mosolyognak.

Kedves szorgalmas olvasók! Természetesen készítettem már jópár fényképet is, de hogy ne legyen unalmas, csak néhányat töltöttem fel ide:

Kengurulány képei

na és még annyi, hogy a téli évszak ellenére mindjárt megsülök itt a teraszon!!! :) kb lehet olyan 25 fok enyhe széllel. Csak az éjszakák hűvösek ( meg az egész ház)