Ti hisztek a véletlenben? Én nem hiszem, hogy véletlenek léteznek, abban hiszek, hogy mindennek megvan az oka, még akkor is, ha nehéz elfogadni. Nah, mielőtt ilyen komoly hangvételűre venném ezt a bejegyzést, elmesélem, miért ezzel a kérdéssel kezdtem mai írásomat.

Szombaton felkeltünk korán, hogy újra meglátogassuk tajvani ismerőseinket az angol kurzus keretein belül. Kellemes idő volt már reggel 8-kor, szép kényelmesen kisétáltunk a buszmegállóba és süttettük magunkat, felkészülve a mínusz 3 fokra, amit a közlekedési eszközöken nyomatnak. Negyed óra ácsorgás és kis mérgelődés után feladtuk a várakozást, gondolván, vagy lekéstük a buszt, vagy kimarad a szombat reggeli második járat. Nem baj, b tervünk is volt, mégpedig az egyik közeli város megtekintése. Azért hazamentünk átöltözni, volt háromnegyed óránk a következő buszig. Beszélgettünk A-val, hogy milyen nagy szívás ez a busz és felnyitotta a szemünket, hogy nem is olyan drágán vehetnénk is egy autót. Mi a bérlésre gondoltunk, vannak kereskedések, ahol egész olcsó napidíjjal meg lehet úszni, csak a napi biztosításra nem gondoltunk, ami dob egyet az alacsony összegen. Kiszámoltuk, hogy kb. 4x tudnánk autót bérelni abból a pénzből, amiből vásárolni is lehetne egyet, aminek viszont az előnyeit már ismerjük. Nagyon belelkesedtünk, a buszmegállóban vettünk is egy hirdető újságot, hogy majd a vonaton elolvassuk. Sajnos megintcsak az volt a tapasztalatunk, mint egy órával korábban, nem jön a busz. Eszembe jutott, hogy küldtek egy emailt, a hétvégén ne számítsuk túl sok jóra a busszal kapcsolatban, fog közlekedni, csak ki tudja mikor, vmi útfelújítás miatt. Miután jót röhögtünk magunkon, elindultunk hazafele. C terv nem volt. A busz viszont akkor kanyarodott ki, amikor már 50 m-re voltunk a megállótol. Gyors sprint, már amennyire papucsban lehet futni, de elértük!!!! Ez se véletlen.

Úticélunk tehát Mandurah város volt, aminek megközelítése igen egyszerű, a buszról átszállunk a vonatra, csak nem Perth fele megyünk, hanem a másik végállomásra. 25 perc utazás. Mandurah is az ócenánparton fekszik, számítottunk egy kis szélre, hát ami ott várt minket, az elég durva erejű szél volt. Hosszú farmer, pulóver, baseball sapka viselete kötelező volt. Találtunk egy ingyenes buszt, ami elvitt a parthoz, ott sétálgattunk, meg beljebb csaltunk a városba is. Ott nem volt sok látnivaló, viszont ami a külvárosban láttunk, az vmi hihetetlen! Ilyen pazar környezetet luxusvillákkal, yachtokkal, dekor kővel kirakott utcákkal még álmomban se láttam. Elidőztünk pár órát ezek bámulásával, csodálásával, fényképezésével. El is kezdtünk beszélgetni a jövőről, de vhogy sose tudtuk beleilleszteni ezt a mesebeli világot. Talán nem is baj, vissza kell csöppeni a valóságba.

Kiszívta a nap és a szél az energiánkat, meg a bőrünk színét is. Olyan rák vörös nyakkal és arcszínnel tértünk haza, hogy úgy néztünk ki, mint múlt héten a vörös panda az állatkertben. Ráadásul egy ferde nyakú pulcsit hordtam, ferdén égtem le :) . Irtó röhelyes lehettem este a Little Creature pubban, ahova vacsorázni meg sörözni mentünk 4-esben A-val meg egy kollegánkkal. Röhögtek is rajtam, új becenem: racoon.